Almaváry-Babáry

Üdvözlet a t. olvasóknak, rövid bejelentkezés, biztos rendkívül sok embert érdekel izgalmas nyaralásom minden érdekfeszítő részlete.

1. kép: Sír a (mobil)telefon! Elkészült a beígért szelfie vagy szelfáj, nem is tudom, hogy kell ezt helyesen mondani.

2-3. kép: Ám ez még mind semmi, úgy érzem sikerült maximálisan kimaxolni a Domenico Modugno kimaxolást, mert még abba a bisztróba is eljutottam, ahol az isteni Domenico italozott az ötvenes-hatvanas években! Ez nem kamu, a hely 1935 óta működik, és a falon van keretben pár megsárgult fotó, amelyen az látható, hogy épp a művész úr italozik a helyen. Ez már a klasszikus italo-disco, értik, ugye, „italo”! Óriási! Szóval, nagyon tuti presszó, még a londoni Bar Italiát is üti, szvsz imho

4. kép: Nagyon TRVE  a szállás, még privát Mária-oltár is van az udvaron, amit esténként ki is világítanak! Ezt nevezem én kiszolgálásnak!

5.-6. kép: Amúgy minden funky, bebop, voláré, Lidó!

Voltunk még DISCO-zni is!

ctrlaltdelpiero:

almavarybabary:

Adriano Celentano - Il Tempo Se Ne Va (1980)

Na, kérem szépen, én elhúztam vakációzni.

Megkérek mindenkit, ha megoldható, hogy egy hétig ne írjon semmi értelmeset, igényeset, vicceset a tumblerre, mert nem valószínű, hogy fogom látni, és így nem tudom lájkolni sem. Köszönöm.

És ha lehet, egy hétig ne legyen szülinapja se senkinek, mert a facebookot sem igen fogom nézni, így nem tudom felköszönteni az illetőt, azt meg nem szeretném, ha sértődés lenne.

Pakoláshoz egy nívós olasz slágerválogatást hallgattam, mindenkinek ajánlom, ez a remek Adriano Cselescsávó szám is rajta van.

Meg Pupo fantasztikus La Notte című szuperslágere, ami azonnal fülön is csapott.

Egy kis rejtvény: melyik ismert ABBA számból vette a művész úr a zongora-, ill. szintifutamot, meg az áááá-zós részt 1:33-nál és 3:01-nél?

The winners take it all?

Igen, az! Ön nyert!

Adriano Celentano - Il Tempo Se Ne Va (1980)

Na, kérem szépen, én elhúztam vakációzni.

Megkérek mindenkit, ha megoldható, hogy egy hétig ne írjon semmi értelmeset, igényeset, vicceset a tumblerre, mert nem valószínű, hogy fogom látni, és így nem tudom lájkolni sem. Köszönöm.

És ha lehet, egy hétig ne legyen szülinapja se senkinek, mert a facebookot sem igen fogom nézni, így nem tudom felköszönteni az illetőt, azt meg nem szeretném, ha sértődés lenne.

Pakoláshoz egy nívós olasz slágerválogatást hallgattam, mindenkinek ajánlom, ez a remek Adriano Cselescsávó szám is rajta van.

Meg Pupo fantasztikus La Notte című szuperslágere, ami azonnal fülön is csapott.

Egy kis rejtvény: melyik ismert ABBA számból vette a művész úr a zongora-, ill. szintifutamot, meg az áááá-zós részt 1:33-nál és 3:01-nél?

4 F Club: Érdek érzelem (1996)

 Ha tényleg szeretsz, járjon a szexen az eszed!
Hiszen a hófehér tangabugyit találták ki neked,
Elméleti vitában nem állod meg a helyed!
Ha letelik a szolgálati időd az ágyban,
Nem igazán jeleskedsz a mosogatásban.

Egyszerűen imádom ezt a számot! Mondjuk, így tökre elképzelem, ahogy ez a két csávó így éppen nagyon bele van bonyolódva egy „elméleti vitába.” :D

Amúgy nekem tetszik ez a kezdeményezés, hogy magyar dalszövegek vannak a Coca Cola dobozon. De azért lehetnének kicsit vagányabb idézetek is rajta, mint mondjuk, hogy „Enyém, ez a nap”, meg ilyenek! A magyar dalkultúra kincsestára kimeríthetetlen, nyugodtan lehet válogatni! Szövegíróink különösen érzik a férfi-nő kapcsolatokat :D

Az mit tudna, ha valami tréfás kedvű dolgozó így brahiból kicserélné a gyárban a szövegeket és ilyenek kerülnének a dobozokra: (Mondjuk a legjobb, hogy ezek még csak a popszámok, Gengszter Zoltán és társai rapdalait direkt kihagytam.)

Szerintem a siófoki bícsen tutira fogynának az ilyen idézetes dobozok is.

 Babe! Na, ne légy már buta!
100 alatt az IQ, 100 felett a duda.
Egy ilyen nő csak akkor jó, ha számolni kezd:
Van, tú, tri, for, fáj,szix,..sex!

UFO: Akarok egy férfit

Óóóó jee, gyönyörű telt kebel, megvadít, a fejembe száll.
Kicsi kezek, kicsi száj, kicsi ész,
De ha férfi vagy, úgysem az észre mész.

Moho Sapiens: Veronika

Rátapadok, mint maci a mézre,
Belebolondultam, és most nem veszem észre,
Mint egy tyúké, olyan kicsi az agya,
Azt is mindig-mindig-mindig otthon hagyja

Jó vele az ágyban, jó vele a kádban,
Szeretni őt, minden irányban,
De a kétség bennem hatalmasat kiált,
Hogy találtam magamnak egy ilyen buta libát?

Soho Party: Dilis a lány

Buta lány vagy Elizabet, óóó, de szép a hajad.
A nyakamról majd ledörzsölöm, óóó, a rúzsodat.
A beszéd nem a te asztalod, de a csípőd bomba jó

Ha veled alszom Elizabet, óóó - Az mámorító.
Reggel viszont egy ostoba nő, óóó - Elszomorító!

KFT: Elizabet

Máris mosolyog ő
A gyönyörű buta - gyönyörű buta nő

United: Hófehér jaguár

Nincsen véleményed, de van egy új ruhád!
Ha fáradt az agyad inkább ne használd!
Ha ágyba bújunk édes nem érsz “gyökkettőt”!
Hogyha megkérhetlek, legalább nyögj kettőt!

Prosectura: Ostoba csajok

Olvasgatom épp a közismert punk-rock oldalt, a 444-t

és most nem biztos, hogy jól értem-e, lehet, hogy valamit félreértettem, de mintha valami olyasmi lenne a gond, hogy Jókai, Verne, meg Dumas cikik, mert régiek.

„De vegyük a közismerten szigorú, egyben közismerten eredményes francia oktatási rendszert: a több száz tételt, köztük képes albumokat és képregényeket tartalmazó, központilag összeállított francia olvasmánylistán szerepel vajon Dumas vagy Verne? Dehogy szerepel. Viszont a rengeteg francia szerző mellet később van a listán Kipling, Tolkien, Jack London, sőt Hawthorne, sőt Capote; aztán hogy a tanár ezek közül mit olvastat a gyerekekkel, azt ő dönti el.”

De hát, izé, Hawthorne 1804-ben született, 24 évvel Verne és 21 évvel Jókai előtt! (Oké, Dumastól 2 évvel fiatalabb volt.)

Mondjuk, az is lehet, hogy valamelyik másik Hawthorne-ra gondol a szerző.


Nyilasi Tibor, 1977.
Eat your heart out, Dzsudzsák!

Amúgy szerintem az, hogy a focink szar, még megbocsátható, azt túl lehet élni.
De azért ki a felelős, hogy nincsenek cool labdarúgóink?!
Egy ország nevében kérdezem ezt!

Nyilasi Tibor, 1977.

Eat your heart out, Dzsudzsák!

Amúgy szerintem az, hogy a focink szar, még megbocsátható, azt túl lehet élni.

De azért ki a felelős, hogy nincsenek cool labdarúgóink?!

Egy ország nevében kérdezem ezt!

Lynn Anderson: Rose Garden (1970)

Legtitkosabb vágyam amúgy nem is az, hogy legyen country & western buli a Beatben, hanem az, hogy utána kitörjön a country láz a trendérzékeny fiatalok körében! Minden pénteken zsúfolva lenne a Beat cowboy kalapos, kockás inges, weszkócsizmás hipszterekkel.

Aztán idővel megjelenne az „I’m more country than you are” attitűd is. Lennének arcok, akikről kiderül, hogy már akkor countrysok voltak, amikor az még nem is volt mainstream. Ők lenéznék a nu countrysokat. („a line dancing már annyira 2013, sőt, inkább 2012!”). A legtrvebb arcok már azt is tudnák, hogy Nashville már rég eladta magát, valójában Cashville-nek kéne hívni. A negyedik country bulin pedig már lenne egy tiltólista is a Beat falán, hogy melyik Dolly Parton számok nem mehetnek. Meg például ez sem, mert ez már tök country-pop crosssover.

ABBA: Slipping Through My Fingers (1981)

 

It says nothing to me about my life

Egyszer már beszéltünk arról, hogy volt idő, amikor úgy képzeltem el, az életem valójában egy végtelenített Smiths szám. Betéve tudtam az összes szöveget, és így kábé bármi történt velem, bármilyen élethelyzetbe kerültem, arra mindig elő tudtam húzni valami Morrissey idézetet. Szomorú, de így volt!

Ezt így kábé úgy kell elképzelni, hogy délután, este, bemegyek a belső presszómba, leülök a bárpulthoz, és Morrissey a pincér. Mindig tudja, mi kell nekem, és mindig azt hozza ki. Tényleg csak az a baj, hogy leginkább a Heaven knows I’m miserable now üveget veszi le a polcról, és abból tölt. Már alig van valamennyi az alján. A Last Night I Dreamt That Somebody Loved Me palack az úgy félig van.

Aztán szerencsére ez így megszűnt. Lett új törzshelyem, átszoktam egy másik bárba. Nem nagyon járok már vissza. Ezer éve nem hallgatok Smithst, meg Morrisseyt. De így belegondolva, tulajdonképpen nem letten hűtlen ahhoz a régi presszóhoz. Egy dalszöveg még mindig gyakran eszembe jut. A Panic című számban van az, hogy „burn down the disco, hang the blessed DJ, because the music they constantly play, it says nothing to me about my life.”

És hát ez tulajdonképpen még most is igaz. Még most is megállja a helyét. Csak éppen a disco szót kell kicserélni Smiths/Morrisseyre. Mert hát így közel negyven éves, családos emberként a Smiths és Morrissey számok már egyszerűen semmit nem mondanak az életemről. Már 30 évesen sem nagyon mondtak. Tulajdonképpen, mióta kijártam az egyetemet, azóta nem mondanak semmit… Most azzal, hogy „Hector was the fist of the gang with a gun in his hand, the first of the gang to die” én mit csináljak?! Hát tőlem aztán a Hector meghalhat a gengből harmadikként, negyedikként vagy épp utolsóként is. De akár életben is maradhat. Couldn’t care less.

Na, mindegy. Tegnap voltam mászkálni a kislányommal, tök jó volt, de azért történt valami. Már nem akarja, hogy a nyakamban vigyem…. mert, hogy ő már nagy… Régebben ez volt a mániája, le sem tudtam venni a nyakamból, már néha úgy fájt a derekam, amikor másfél óráig cipeltem. Hát ez van, tulajdonképpen örülni kell neki, ez az élet rendje. És örülök is, persze. Minden úgy megy, ahogy mennie kell: egy egészséges kislány kezd felnőni (na jó, inkább fogalmazzunk úgy, hogy kezd kinyílni a csipája), az lenne a gáz, ha fordítva lenne. Ettől függetlenül persze kicsit szomorú voltam. Hogy valami így sajnos végérvényesen elmúlt, vége lett.

Viszont az milyen, hogy erre is van ABBA szám, a Slipping through my Fingers…. Pont erről az érzésről szól. „She keeps on growing … Slipping through my fingers all the time… Sometimes I wish that I could freeze the picture And save it from the funny tricks of time …

De hol vannak ilyenkor a híres, intelligens, szöveg centrikus indie számok? Mit tud erről mondani a Joy Division, Morrissey, a Radiohead, a Strokes vagy mondjuk a Tame Impala? Nekik miért nincs ilyen számuk ilyen élethelyzetre?

Az ABBÁt minden gyerek imádja, de közben tök felnőtt zene, különösen az utolsó két lemez… A Visitors már brutálisan őszinte adult cucc. Csak így fel kell nőni az embernek, hogy rájöjjön….. És az ismerőseim nagy része ma is azt hiszi, hogy az ABBA ilyen komolytalan, dedó banda. És van, aki ma napig nem érti, miért hallgatom, azt hiszi, hogy ezt csak viccből, illetve, hogy ilyen indie/punk-pukkasztásból csinálom….

Hát nem.

It says something to me about my life.

Péntek este van, minden szakember típusú szakértő a drogszigeten tobzódik, úgyhogy végre nyugodtan beszélhetünk az igényes popzenéről!

Valamennyire érdekes, hogy sokan még mindig ilyen ABBA rajongónak tartanak számon, időnként ezzel hoznak összefüggésbe. Legutóbb Jehova jött ezzel, azelőtt spamdognak volt valami ilyesmi posztja, előtte meg már nem is tudom kinek és így tovább. Holott ennek a korszaknak már vége, erről már szó is volt korábban. Az ember fejlődik, folyamatosan csiszolódik az ízlése. Az ABBA szép és jó, de most már ott tartok, hogy maximum csak az 5. legjobb dolog lehet, amit a popzene valaha létrehozott.

Biztos mindenkit érdekel, ez a hivatalos lista.

  1. operett
  2. country & western
  3. disco
  4. olasz slágerek
  5. ABBA
  6. soul/R&B

Ez már változni nem fog, ehhez tessenek igazodni.

Az ABBA-korszak nosztalgiázóknak viszont van egy hírem. A kiadóm sajnos nem bír magával, elégedetlen, hogy kevés poszt születik mostanában, ezért átfésülte a stúdió archívumot a gépemet és rábukkant pár kiadatlan demóra, alternativ take-re, kimaradt jelentre posztra, poszt töredékre és elhatározta, piacra dobja ezeket az unused cuccokat, hogy addig is fenntartsa az érdeklődést a produkció iránt. Nem nagyon örülök neki, mert ezek nyilván nem véletlenül maradtak annó a vágószoba padlóján. Nem voltak elég jók, vagy nem illettek a koncepcióba, esetleg csak elkezdtem, de valamiért nem fejeztem be őket. A szerződésem miatt sajnos a kiadást megakadályozni nem tudom.

Van köztük egy soha meg nem jelent ABBA poszt is. Amit a Slipping Through my Fingers című szerzeményről írtam. Több oka volt, hogy nem raktam ki.  Annyira nem ismert a szám, még videóklipje sincs. Meg nem is annyira jó. Nem rossz persze, de nem tökéletes. A koncepcióba se illet bele. Meg a poszt végét sem éreztem elég jónak, kellett volna valami jobb csattanó, csak sajnos nem jutott eszembe. Meg az egész kicsit ilyen erőltetettnek tűnt. Meg így túl személyes is, talán ez volt a legfőbb ok. Mindegy, egy szó, mint száz, valamiért nem ment át a minőség-kontrollon.

Mindegy, ez van. Mondjuk így visszaolvasva, egy aktualitása legalább van. Mostanában párszor eszembe jutott a szám, dudorásztam is magamban. „Schoolbag in hand, she leaves home in the early morning, Waving goodbye with an absent-minded smile”, stb.

Jön egy hét nyaralás, aztán még egy hétvége itthon. Aztán sajnos vége ennek a tök fasza nyárnak, bumm, szeptember elseje van. A lányom pedig suliba megy. Kemény időszak következik.

Na, mindegy jöjjön akkor a szám.

almavarybabary:


Vonatra várakozók a miskolci Tiszai pályaudvaron, ezerkilencszáznyolcvanvalahányban (a Miskolc a Múltban c. facebook csoportosulás oldaláról loptam)
spot the csávókám with the DIY EDDA Művek dipitáskával!!!!!!
Hát agyideget kapok ez annyira menő! Mivel nyomta rá az arc, nem látom jól, szigszalaggal? Vagy ráfestette sablonnal? Inkább utóbbi, mert elég szabályosak a betűk.
Mondjuk, erről az jut eszembe, hogy ismertem egy nagyon vidéki arcot az egyetemen, aki szerette a Guns ’n ’ Rosest, de nem volt pénze pólóra, meg mondjuk 1991-ben nem is volt még annyira könnyű ilyet beszerezni. De nem esett kétségbe, a nagyanyjával köttetett egy Guns ’n’ Roses pulcsit!!!! Mármint úgy nézett ki a pulcsi, hogy így a fehér kötött pulcsi közepére bele volt még horgolva ilyen fekete lóbetűkkel, hogy GNR!
Na, ez, meg az Edda dipitatyó a trve csináld magad attitűd, nem a pöcsöm Sniffin Glue fanzin meg a Trottel Records, meg ilyesmik!



edit: Most írja Scanzen nevű kedves felhasználótársunk, hogy a képet Korniss Péter fotóművész készítette, A miskolci állomáson a címe és 1988-as.
Hú, köszi, jó tudni. Az oldalon, ahonnan vettem, ez nem volt feltüntetve.
Korniss Péter amúgy megvan, az egyszer Amerikában is fotózott indiánokat, meg is jelent belőle egy album 1982-ben, Vörös Felhő földjén volt a címe. Apukám elvitt a kiállítására, mert akkoriban épp az indiánokért rajongtam. Nagyon örültem, csak mondjuk nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy majd romantikus képek lesznek, izmos, kifestett, fejdíszes, tomahawk-os indiánokról. Közben meg ilyen fekete-fehér szocio-fotók voltak, leginkább rezervátumban alkoholtól lepukkant öreg navajókról, meg bebambult dakota közmunkásokról, vagy már nem is tudom, mikről. Szóval, nem volt túl Gojko Mitic a buli :(

almavarybabary:

Vonatra várakozók a miskolci Tiszai pályaudvaron, ezerkilencszáznyolcvanvalahányban (a Miskolc a Múltban c. facebook csoportosulás oldaláról loptam)

spot the csávókám with the DIY EDDA Művek dipitáskával!!!!!!

Hát agyideget kapok ez annyira menő! Mivel nyomta rá az arc, nem látom jól, szigszalaggal? Vagy ráfestette sablonnal? Inkább utóbbi, mert elég szabályosak a betűk.

Mondjuk, erről az jut eszembe, hogy ismertem egy nagyon vidéki arcot az egyetemen, aki szerette a Guns ’n ’ Rosest, de nem volt pénze pólóra, meg mondjuk 1991-ben nem is volt még annyira könnyű ilyet beszerezni. De nem esett kétségbe, a nagyanyjával köttetett egy Guns ’n’ Roses pulcsit!!!! Mármint úgy nézett ki a pulcsi, hogy így a fehér kötött pulcsi közepére bele volt még horgolva ilyen fekete lóbetűkkel, hogy GNR!

Na, ez, meg az Edda dipitatyó a trve csináld magad attitűd, nem a pöcsöm Sniffin Glue fanzin meg a Trottel Records, meg ilyesmik!

edit: Most írja Scanzen nevű kedves felhasználótársunk, hogy a képet Korniss Péter fotóművész készítette, A miskolci állomáson a címe és 1988-as.

Hú, köszi, jó tudni. Az oldalon, ahonnan vettem, ez nem volt feltüntetve.

Korniss Péter amúgy megvan, az egyszer Amerikában is fotózott indiánokat, meg is jelent belőle egy album 1982-ben, Vörös Felhő földjén volt a címe. Apukám elvitt a kiállítására, mert akkoriban épp az indiánokért rajongtam. Nagyon örültem, csak mondjuk nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy majd romantikus képek lesznek, izmos, kifestett, fejdíszes, tomahawk-os indiánokról. Közben meg ilyen fekete-fehér szocio-fotók voltak, leginkább rezervátumban alkoholtól lepukkant öreg navajókról, meg bebambult dakota közmunkásokról, vagy már nem is tudom, mikről. Szóval, nem volt túl Gojko Mitic a buli :(