Almaváry-Babáry

almavarybabary:

Missy Elliot: Get Ur Freak On (2001)

Egy ideig még el lehetett azon vitatkozni, melyik a coolabb, keményebb és lázadóbb műfaj, az R&B vagy a punk. Aztán feltűnt Missy Elliot és ez a kérdés is eldőlt. 2001 volt az év, amikor az R&B bekapta, megrágta és kiköpte a punkot.

Missy Elliot amúgy egy őszinte parasztasszony. Mikor beütött a biznisz, csóróból milliomos lett, vett magának egy vityillócskát 2.7 millió dollárért Virginia Beach-en. Újságírókat is meginvitált új otthonába.

 Az ott egy görög szobor. Tele van velük a ház. Ez azért már sokat elmond a szofisztikáltságomról.”. „Az ott a szauna. De nem használom. Az meg a konditerem. Azt sem. Anyám mondta, legyen ez is. De a gyúrás olyan unalmas.” „A nagyzongora? Sajnos nem tudok rajta játszani. De jól néz ki, nem?” „Ez meg itt a medence. Kipróbáljátok? Nem hoztatok fürdőgatyát? Beküldjek valakit a városba, hogy vegyen? Most nem? Kár, valaki használhatná, nem tudok úszni.” Majd jön a konyha, ami akkora, hogy Jamie Oliver is csak a robogójával tudna körbemenni. „Nem tudok főzni. Anyám sem. Egy piritóst sem nagyon tudok megcsinálni. Van szakács.” Végül felmennek liften a mozi terembe. Ahol még antik popcorn automata is van. És egy vécé. „Az milyen rossz, amikor megy a film, de messze van a budi, és így lemaradsz pár fontos részről.” A túra végén kiderül, nem csak a ház, a környék is jó. „Ügyvédek meg orvosok is laknak itt. Egyszer csinálok egy nagy barbecue partit és meghívom mindet. Ismerjük meg egymást!” „Próbálok annyit költeni, amennyit csak lehet, mert az állam úgyis elveszi. Tavaly egymilliót fizettem adóban” – tette még hozzá.

(Azért ezt hasonlítsuk már össze mondjuk bármelyik tetszőlegesen kiválasztott Henry Rollins interjúval. Azokból általában mi derül ki? Hogy az ismert bikanyakú punk-gondolkodó, bicepsz-filozófus már megint éppen két könyvön dolgozik egyszerre.)

Missy Elliott szerencséjét –többek között- ez a szám hozta meg. Top 10 sláger volt Angliában és az Államokban is. Banghra ritmusok vannak benne és indiai hangszerek, tabla, meg tumbi, plusz Timbaland-féle géppisztoly beatek. Néha már teljesen Sci-fi az egész.

Például, amikor a szám közepén Missy harákol és köp egyet a Computer-Generated csula pedig az egyik szereplő szájában landol!

Ami viszonylag szokatlan egy mainstream videóban. Ilyen punk dolgot Green Day, Nirvana, Black Lips vagy épp Iceage klipekben például nem nagyon látni. 

Aztán 3:15-nél valaki beszámol japánul, és az egész átvált egy teljesen másik számba.

A metál/punk előadók mit összeszenvednek, hogy kemények, energikusak és izgalmasak legyenek. Ez keményebb, energikusabb és izgalmasabb - minden erőlködés nélkül. Úgy rúgja seggbe az embert, ahogy az NOFX vagy a Dead Kennedys szerette volna.

A japán csávó, aki a videóban szerepel egy takarító volt a stúdióban. Megkérték, hogy mondja japánul, hogy Get Ur Freak On. Azt felelte, ő ilyet nem mond. Akkor megkérték, hogy számoljon japánul. Erre már hajlandó volt.

Azt hiszem, lógok neki valami jogdíjjal. De ebbe most ne menjünk bele.” – nyilatkozta Missy Elliot.

 

Pénteken a punk rajongókat is várjuk, nagy szerettel.

tudom hogy kevés az ideje a gróf úrnak de ha esetleg egy előzetes spotify listát mellékelne mire számíthat a nagyérdemű jövő pénteken azt megsüvegelné a társadalom

Hát kérem szépen. Először is, köszönjük a megtisztelő érdeklődést. A playlistről viszont nem számolhatok be, az legyen meglepetés. Egyébként meg nem fog behúzni a csőbe, természetesen semmilyen ilyen spotify meg ilyesmi huncutságok nem kerülhetnek szóba, azt sem tudjuk, mi az, de biztosan nem legális. Ez teljesen jogkövető, jogtiszta buli lesz, szerzői jogokat nem sértő, kizárólag boltban vásárolt hanghordozókkal.

Szóval minden kiderül majd a maga idejében.

Na, de annyit talán elkotyoghatok, hogy tegnap már megvásároltam a fellépő DISCO-ingemet! (illetve, talán az enyhén diszkósított kifejezés jobban illik rá). Egy karcsúsított ún. body fit, finoman fényes szürke darabot kell elképzelni -nagyonhalvány, tulajdonképpen teljesen észrevehetetlen hosszanti csíkokkal- amely kicsit így a Magas élet, Magas szabászat életérzést sugallja, határozottan, de nem tolakodóan. (legalábbis szerintem, a nőm szerint ugyanolyan, mint az összes többi ingem.)

almavarybabary:

En Vogue: My Lovin’ You’re Never Gonna Get It (1992)

Megvallom őszintén, mindig elnyomok egy ásítást, amikor féléves, negyedéves rendszerességgel a Kurt Cobain és Vidéke ÁFÉSZ újra és újra felmelegített hőstetteiről kell olvassak. Idén, a Nevermind 20 éves évfordulóján nyilván még gyakrabban kellett továbblapoznom, elkapcsolnom, scrolloznom, stb. Igen, a Nirvana kinyírta a hajmetált, nagy ügy. A tupírozott hajú, weszkó-csizmás műmajmok helyett jöttek a kinyúlt pulóveres, tornacsukás műmájerek, tényleg más se hiányzott. A Ratt helyett lehetett nézni a Pearl Jam-et. Hát kösz szépen! (amúgy, ha már itt tartunk, még mindig inkább a Ratt, bármikor)

Jövő tavasszal lesz az évfordulója annak, hogy megjelent a 90-es évek elejének meghatározó, korszakos jelentőségű albuma. Gondolom ez is ugyanolyan figyelmet és méltatást kap majd a mértékadó zenei portálokon, mint a Nevermind. Nyilván mindenki kitalálta, hogy az En Vogue második, Funky Divas című albumáról van szó.

Az En Vogue ezzel a lemezzel a stílust, az eleganciát, a szexet, a vokál harmóniát, és a minőséget hozta vissza az R&B-be, és hellyel-közzel máig érvényes standardokat állított fel pop-soulban és diva-videókban. (Ez a dal, és klip is milyen kiváló. Semmi erőltetett rap-betét, semmi olcsó streeteskedés, nem győz eléggé hálás lenni érte az ember. És a végén 3:08-nál az a tök váratlan doo-wop-os, swinges, a capella kiállás  – hát az tiszta klasszis, nincs rá más szó). Ja, és nem utolsósorban, utánuk már nem kellett többé idióta New Jack Swing számokat hallgatni. 1992 és ’93 már a finom, harmonikus, érzelmes vokális soul éve volt, lássunk csak pár példát. Hosszú távon pedig kikövezték az utat a TLC, az SVW, a Spice Girls és a Beyoncé’s Child számára (akik aztán sikeresen ellopták tőlük a rivaldafényt). Szóval, csak ennyit a hatásokról, fontosságról.

És bizony, az En Vogue már nagyon kellett a fekete-popnak. „Évtizednyi rap után már sajgott az emberek füle és valami melodikusabbra vágytak. Ha gyorsétteremben kajálsz éveken át, előbb-utóbb hiányozni fog valami rendes ebéd. Figyeltük, mi történik, láttuk, hogy jönnek fel ezek a swingbeat énekesek, viszont azt is láttuk, továbbra sincsenek vokálzenekarok.” – nyilatkozta még annak idején Tommy McElroy, az En Vogue produkciós-dalszerző team egyik fele. És a Funky Dívák megszülettek.

Az En Vogue mindent tudott, amit kell. Már eleve mindent elárul a név. En Vogue - nem ám ilyen-olyan Girls, Sisters, vagy Chicks. (De tényleg, most komolyan, hívhatod a zenekarodat Baby Sisters-nek nyugodtan, csak aztán ne csodálkozz rajta, ha az egész olyan gagyi lesz, mint a neve). És jól néztek ki a nők, -egyikük, Cindy Herron korábban Miss San Francisco és Miss Black California is volt- és iszonyat jól énekeltek. A klasszikus girl-group hangzásra építettek, de nem trió felállásban tolták, ennyiben újítottak is a hagyományokon. Az En Vogue-nál ráadásul nem egy énekes és három vokalista volt a felállás: a lemezen mind a négy tag énekel szólót, más-más dalban. De teljesen mindegy, épp ki énekel: tökéletesen harmonizál mind a négy hang, minden számban. És egyszerűen kibaszottul jól szóltak, ez a szám jövőre 20 éves, de mai füllel is abszolút hallgatható, nincsenek benne például ilyen puffogó gagyi gépdobok, és -basszusok, szinti-szaxofonok. (A Free Your Mind például ma is simán robban, leviszi az ember fejét). Attitűd van rendesen, ami nyilván nagyon fontos, de nem csak ebből áll az egész - van mellette tudás, tehetség és produkció is.

És míg a Nevermind-on lényegében ugyanazt a számot játsszák el 11-szer, ez a lemez végig változatos. És mindent nyújt, amit az ember elvár. A My Lovin’ ugye girl group-pop, a Desire meg ilyen jazzy-cool-elegantó, a Free Your Mind már teljesen más közönségnek szóló, MTV kompatibilis soul-metál, a Giving Him Something He Can Feel az bizonyítja, hogy még egy Aretha Franklin számot is imponáló magabiztossággal tudnak magukévá tenni… és mindezek ellenére engem például a klasszik old school groove-okkal operáló Give It Up Turn It to Loose fog meg leginkább.

 Csak még egy példa. A Motown-nak természetesen a 90-es évek elején is volt egy új Supremes-e, a Good Girls talán a kétszázezredik lehetett a sorban. Érdemes megnézni, mit toltak és hogy néztek ki még 1990-ben, és hogy festettek két évvel később. És szegények így sem rúghattak labdába, az En Vogue annyira elnyomott mindenkit. A második lemezük  megbukott és el is tűntek villámgyorsan. Pedig tök jól néztek ki -amúgy az egyik csajról a későbbi Beyoncé, a másikról Amerie ugorhat be az embernek- a szám sem kibírhatatlan …. de egyszerűen annyira vékonynak tűnik az egész, úgy, ahogy van, az En Vogue-hoz képest.

Na, kérem szépen! Ma ünnepli 53. szülinapját a csodálatos Cindy Herron, az En Vogue alapító tagja! Aki 1986-ban Miss San Francisco lett! És majdnem Miss California is, de sajnos csak a második helyen végzett azon a szépségversenyen.

Na jó, hát ez elég béna/átlátszó indok egy rebloghoz, valljuk be. De az a helyzet, hogy reklámoznom kell a Nevezetes Estélyt itt a tumbleren, ezt a feladatot kaptam. Viszont most nincs nekem időm posztokat gyártani, van egyéb dolgom is, meg egy csomó jó számot már régebben ellőttem.

Na mindegy, ez van, szóval ez a szám is lesz majd például, tessék.

Gloria Gaynor: Casanova Brown (1975)

Óriási hiba volna azt hinni, hogy Gloria Gaynor az I will Survive-val kezdődik és a Never Can Say Goodbye-jal már véget is ér – a művésznő olyan deluxe-kategóriás revüparty-maxiblues számokat is énekelt, mint a Casanova Brown! Ez egyébként a nyitódal első lemezén, az 1975-ben megjelent Experience Gloria Gaynor albumon, amelynek boldog tulajdonosa vagyok. És természetesen elhangzik majd a nevezetes estélyen.

Amúgy egyik kedvenc diszkó-toposzom az, amikor a Disco-alfahím színre lép!

Ebben a számban (illetve a videóban) 2.33-nál  jelenik meg a diszkó-Casanova (aki mondjuk, vezérkan létére kicsit olyan rángásokkal oldalog be, mint egy gümőkóros teve, ám ez semmit nem von le az élvezeti értékből.)

A Sister Sledge-nél a Greatest Dancer a diszkó-Adonisz (megjelenés 2:41-nél), aki így hirtelen a semmiből felbukkan a táncparketten, kurva jól néz ki, legjobb cuccai vannak, szédületesen táncol, és mindenki elájul tőle.

Sajnos jellemző, hogy a Neoton Família-féle, sajátosan értelmezett KGST-discóban a diszkó-Don Juan valójában egy vöröshajú nerd, aki szombat este Travoltának érzi magát. És szikrázik a szemüvege! Nekünk ez jutott itt a vasfüggönyön túl, kösz Kádár, Erdős!


Na, kérem szépen, van már eventó, itten lehet attendálni a nívós eseményre, meg ilyen remek flyer is – utóbbi Moroncsik úr keze munkáját dícséri.
Van még egy ilyen témához kapcsolódó, felvezető cikk is, ezt is lehet olvasgatni, nagy szeretettel.
Már csak azért is érdemes lesz eljönni az eseményre, mert kaptam egy fülest, hogy állítólag a trve budapesti be-bop arcok is készülnek a buliba, sőt, állítólag még vidékről is csatlakozik hozzájuk pár 4REAL be-bop arc, együtt jönnek majd. És ez mind semmi, ha minden igaz, még a maxiblues-arcok is meg fognak jelenni! Mondjuk, ez utóbbit én magam sem merem elhinni, az már túl szép lenne. De azt pletykálják, hogy múlt szombaton küldtek egy felderítőt, hogy megnézze, milyen a terep, alkalmas-e a megjelenésre. Hát, majd meglátjuk.

Na, kérem szépen, van már eventó, itten lehet attendálni a nívós eseményre, meg ilyen remek flyer is – utóbbi Moroncsik úr keze munkáját dícséri.

Van még egy ilyen témához kapcsolódó, felvezető cikk is, ezt is lehet olvasgatni, nagy szeretettel.

Már csak azért is érdemes lesz eljönni az eseményre, mert kaptam egy fülest, hogy állítólag a trve budapesti be-bop arcok is készülnek a buliba, sőt, állítólag még vidékről is csatlakozik hozzájuk pár 4REAL be-bop arc, együtt jönnek majd. És ez mind semmi, ha minden igaz, még a maxiblues-arcok is meg fognak jelenni! Mondjuk, ez utóbbit én magam sem merem elhinni, az már túl szép lenne. De azt pletykálják, hogy múlt szombaton küldtek egy felderítőt, hogy megnézze, milyen a terep, alkalmas-e a megjelenésre. Hát, majd meglátjuk.

Gabrielle: When a woman (2000)

Gyerekek, nincs még eventó, mert Janika lusta és még nem csinálta meg, de mindenki nyugodjon le a picsába, pánikra semmi ok, lesz néger buli.

Többek között ez a dal is elhangzik majd a nevezetes estélyen. Persze nem a végén, a fináléban, hanem csak az elején - mert nem rossz, de annyira nem is különlegesen jó vagy menő. De legalább egy kellemes, hallgatható szám. Gabrielle-nek sosem a coolság volt az erős oldala, inkább ilyen szolid, de legalább tisztességesen megírt szongokkal igyekezett próbálkozni. Két listavezető dala volt Angliában, első kislemeze, a Dreams, még 1993-ban, illetve a Rise, 7 évvel később. (Mondjuk, ha már itt tarunk, Bob Marleynak, a Sex Pistols-nak, a Ramones-nek vagy a Who-nak egy se volt, szóval annyira nem is rossz eredmény)

De amúgy ez nem annyira érdekes, az a sztori már annál inkább, hogy milyen élete volt ennek a Gabrielle-nek. Az élettársáról, aki gyereke apja is egyben, ugyanis egyszer csak kiderült, hogy nem mindent mond el otthon. De nem azzal bukott le, hogy másik nője van, vagy valami, hanem azzal, hogy megölt egy embert, a saját mostohaapját. És hát nem csak hogy megölte, de levágta a fejét is egy szamurájkarddal. (Az indítéka amúgy az volt, hogy a pótfater molesztálta kiskorában. A fiatalembert emellett a tudásszomj, a megismerés vágya is hajtotta, mert azt hallotta –pont a mostohaapjától- gyerekkorában, hogy egy levágott fej még 20 percig él, amíg az oxigén el nem fogy az agyból, és ezt szerette volna egy tudományos kísérlet keretein belül tanulmányozni.). És így jöttek a zsaruk érdeklődni a faszi után, szegény Gabrielle meg azt hitte, hogy biztos már megint gyorsan hajtott, vagy valami ilyesmi, mert gyakran követett el ilyesmi kihágásokat. Aztán tanúként is kihallgatták a büntetőperben, mit tudott élettársa ügyeiről, meg minden. Végül életfogytot kapott a csávókám. (És amúgy ez tényleg igaz, aki nem hiszi, nézzen utána). Mindez 1996-ban történt, és azért nem gyenge teljesítmény egy ilyen sztori után felállni, ráadásul slágerlista első lemezzel visszatérni.

Tényleg csak egy kérdésem van: Ilyenkor mit kell mondani a gyereknek? Apuka most egy ideig nem fog jönni, mert külföldön vállalt munkát?

Na, mindegy, beszéljünk a számról. Tényállás nem különösebben különös: mennek a lányok partyzni, szól a magnó a kocsiban, még egy smink-ellenőrzés piros lámpánál a visszapillantóban, do, do, do, do, do, do, do, de, stb …. a lényeg, hogy Ő is ott lesz a buliban, már meg is van a masterplan, hogy szedje fel a művésznő – aki ebben a klipben kicsit Dolly Roll Dollynak maszkírozza magát.

Kedvenc részem ez:

Driving down the highway, Roberta, Donny Hathaway, yeah, yeah
Playing on the airwaves as we’re making our way

A Roberta az nyilván Roberta Flack, a Donny Hathaway pedig nem lehet más, mint Donny Hathaway. A szám, amit hallgatnak, pedig akár ez is lehet, egy bejáratott duó voltak, sok sikeres dallal a hetvenes években.

Donny amúgy egy ilyen black-emo ikon, mert 1979-ben kiugrott az ablakon a 15-ik emeletről. Néger előadók viszonylag ritkán szoktak öngyilkosok lenni, az inkább fehér rock körökben trendy (Ian Curtis, Kurt Cobain, Nick Drake, stb.), én most konkrétan nem is tudok egyet sem mondani rajta kívül. Azóta elég sok soul, rap, emo szövegbe bekerült a neve:

Amy Winehouse: Rehab 

There’s nothing you can teach me
That I can’t learn from Mr. Hathaway

Jim Jones (Ft.The Game): Certified Gangstas

Bring the mack ya way me and Santana
Blowin’ in the crowd like Donnie Hathaway
Westside blood-gang, niggaz know what I’m about
And they know I’m ruff ridin’ so they knockself out

Soul Position: Hand me downs

My mommy gave me Donny Half-a-way
Young Gifted and Black

Fall Out Boy: What a Catch, Donnie

Miss Flack said I still want you back
Yeah, Miss Flack said I still want you back

Scarface: Still here

Up early in the morning

waken by the sound of my cell phone

Donny Hathaway singing on the ringtone

almavarybabary:

Mis-Teeq: Scandalous (2003)

Mostanában megint rám jött, hogy meg kéne csinálni a néger bulit, amit már vagy úgy 2-3 éve tervezek. Vagyis, hát a tervezés szó az elég túlzás, mert még így semmilyen szakaszba nem jutott el soha a projekt, mert lusta vagyok. Eddig az volt, hogy nincs hozzá jó hely, de azóta már van Beat on The Brat, úgyhogy erre már nem lehet fogni, szóval lassan tényleg meg kellene csinálni.

Még annak idején úgy terveztem, hogy augusztus 25-én legyen, mert akkor halt meg Aaliyah, és akkor így egyben meg lehetne emlékezni a művésznőről is, meg minden. De akkor pont külföldön leszek, szóval biztos nem akkor lesz. Persze ennyi erővel lehetne mondjuk április 25 is a dátum, mert akkor meg Lisa Left Eye Lopes halt meg, de az meg öt nap múlva van, szóval az sem jó.

Mindegy, majd biztos lesz valamikor. A lényeg úgyis az, hogy egyszer legyen már egy olyan este, hogy még ilyen pofátlan (pofátlanul király) számok is megszólalhatnak a Beatben. The way you move so scandalous ………some stimulation baby, a little conversation maybe, meg minden

Na mindegy, ennek örömére majd jön még ma két Destiny’s Child poszt!

én továbbra is lusta vagyok, de Janika kijelölt egy időpontot, így kénytelen leszek összeszedni magam.

tehát, október 3. péntek  - néger buli!

mondjuk, rá is fér már a beatre egy igazi HOT parti, tegnap este is már inkább átmentünk a szomszéd helyre (nem tudom, mi a neve) a gót buliba! az mondjuk elég trve volt! Én nem annyira vágom ezt a szubkultúrát, de biztos itt is léteznek ilyen klikkesedések, vannak akik osztrogótnak, vizigótnak, esetleg markomannak, longobárdnak vallják magukat. Jehova meg alwayscryonmondays beálltak még táncolni is! Én sajnos nem mertem, mert végig volt egy olyan érzésem, hogy az azúrkék pólómban nem tudok igazán beilleszkedni a halálvágyó grufti fiatalok közé.

Ki pippantotta le a Peti cicát?

Mint említettem, Nagy Feró Boldog szép napok című könyvét is elolvastam a nyaralás alatt. De bár ne tettem volna! Vagy legalább hiányzott volna belőle a 31 oldal! Volt rajta 16-os karika, de az nem, hogy érzékeny lelkületűek, esztétikára fogékonyak lapozzák át ezt a részt….

Pedig érdekes iromány, a rockzenei kalandok mellett sokat foglalkozik magánéletével, nőivel is. Az persze érdekes, hogy Csuka Mónikával való házassága tulajdonképpen teljesen kimarad – az is csak említésképpen kerül szóba, hogy van egy közös gyerekük. Ezzel szemben elég sokat megtudunk olyan csöves csajokról, mint Dóra, Kutyi, Dzsu vagy éppen a Margó. (róla egy olyan sztori is van, hogy Feró berakta neki részegen, aztán elaludt aktus közben. Másnap reggel együtt ébrednek az ágyban, Feró egészen meg is van lepődve, hogy kerül ide a kis csövi Margó és ez a full-romantik párbeszéd zajlik: „Szia, Margó – súgtam oda. – Te, mi volt az éjjel?  -Bedugtad és elaludtál… - Az faja!”)

Na, mindegy, feltűnik persze a könyvben a hanglemezgyár mindenható ura, a popcézár Erdős Péter, aki sokszor keresztbe tett Ferónak (is). És akit Koncz Zsuzsanna, az ismert ellenzéki énekesnő csak Peti-cicának (!) nevezett társaságban. Ezt maga a szerző pletykálja el: „A Petitől még csak émelyegni kezdett a gyomrom, de a cicától azonnal behánytam.”

Na, de kiderül még más is a Peti-cicáról.

Egyszer az Erdős irodájának ajtajában várakoztunk, amikor kilépett tőle a bociszemű K.K. a száját törölgetve (Lehet, hogy K.B. volt nem emlékszem pontosan). Kajánul elvigyorodtam. A művésznő már akkor is tehetségesnek számított, és manapság is ismert dalosmadár. Valószínűleg „próbaéneklésre” jött, és egy pár szót kellett énekelnie a jó öreg bozontos miksibe. Befutott a kicsike.

OMG! OH, MY!!!  MIÉRT, FERÓ, MIÉRT???!!!

Azóta zakatol az agyam, ki lehet az a bizonyos K.K.?

Kovács Kati? – hát nem valószínű. 1966-ban már volt kislemeze, 1970-ben jelent meg az első albuma. Peti cica csak a hetvenes évek közepén került pozícióba, ha jól emlékszem. Ő sztár volt már Erdős előtt is.

Kristály Kriszta? – nem hinném. Kis hal volt, és maradt mindig is. Két kislemeze jelent meg mindössze, az is 1981-82-ben, csak válogatás nagylemezen szerepelt, 1 számmal. Pippantásért tuti album járt.

Katona Klári? – hát, nagyon-nagyon remélem, hogy nem igaz, de sajnos ez a legvalószínűbb. Klárinak 1977-ben jelent meg az első lemeze. Ő volt az első női előadó, akinek a 3 klasszik popbaronesz – Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Cini- után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon. (Szűcs Judith is csak egy évvel később debütált albummal.). És sajnos még a bociszem is stimmel :(((( Első lemezének címe: Savanyú a csokoládé… üzenni akart valamit az énekesnő ezzel a címválasztással?

Azért bízzunk benne, hogy Feró nem emlékszik pontosan, és inkább K.B. volt a pippantó. Ő csak Karda Bea (első lemez - 1981) lehetett, más tippem nincs.

Mindegy, ezt vagy két  hete olvastam, de azóta is kísért. Azért talán jobb lett volna, ha ezeket utalás, monogram nélkül írja le Feró. Mondjuk, úgy, hogy „egy ismert énekesnő”, és slussz-passz. Egyrészt, már eltelt majdnem 40 év, a múltat békévé oldja az emlékezés, meg amúgy is, már mindenki hulla vagy nagymama. De mondjuk nem is ez a fő gond.

Hanem az, hogy azóta képtelen vagyok végighallgatni az egyik kedvenc magyar számomat, Katona Kláritól az Egyszer voltot, mert egyszerűen mindig így akaratlanul is beugrik, hogy mi van, ha ő követte el a pippantást… és így megy ez a gyönyörű szám és én nem bírom kiverni a fejemből ezt a szörnyűséges képet….. mármint, hogy ő, meg az eszméletlenül rusnya Peti cica…

VALAKI MONDJA, HOGY EZ NEM IGAZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Katona Klári: Egyszer volt (Titkaim album - 1981)

Gyerekek, nyomasztó poszt következik!

Másfél-két hete gyötör, nyomaszt, kínoz valami, kétségek közt őrlődök. Nem, ez nem lehet igaz…. gondolom az egyik pillanatban… de a következőben már az ugrik be, hogy mi van, ha mégis …..

ki kell írnom magamból, nem bírom tovább!

lehet, hogy csak holnap

Felhívok 10 kortárs magyar költőt

hogy 24 órán belül MENJENEK EL DOLGOZNI!

vagy csináljanak valami más, társadalmilag hasznos tevékenységet.