Almaváry-Babáry

Diana Ross: Chain Reaction (1985)

hú, hát megmondom őszintén, kicsit nehéz volt értelmezni. először azt hittem, hogy libsi-bérencnek vagyok beállítva, aztán megnéztem még egyszer, és rájöttem, hogy orbán-bérenc vagyok.

na, kérem szépen, tegyük tisztába a dolgokat: Obama, Merkel, Orbán, Gyurcsány, stb. nekem nem parancsol. Három embert ismerek el feljebbvalónak, három felettesem van – anyukám, a feleségem és Diana Ross.

Debarge: A Dream (1983)

Na, kérem szépem, most hogy így kicsit a blogra irányul a figyelem (köszönjük Miniszterelnök Úr, cink, 444, mindenki), gyorsan ki is használom az alkalmat, hogy megosszam minden idők egyik legjobb számát.

A Debarge-t sajnos senki nem vette túl komolyan, mert már eleve ilyen Jackson 5 pótléknak szerződtette a Motown, amikor Jackóék elhagyták a kiadót, mert, hogy ez is ilyen családi zenekar volt, meg minden. Sőt, James Debarge el is vette feleségül Janet Jacksont.

The group looked uncanilly like The Jacksons – but that was where the similarities ended.” írja róluk a Bubblegum, The History of Plastic Pop című könyv, de szerintem igazságtalanul.

Mert hogy szerintem ez a szám egyszerűen zseniális. Vagy fél éve már egyszer kiraktam, aztán utána valamiért letöröltem. Akkor sem érdekelt nagyon senkit, most sem fog, de ez nem baj. Klasszik zéró lájking, de senki ne érezze rosszul magát, magamnak küldöm, meg minden.

Na, de komolyan, uramisten, ez mekkora varacskos, súlyos, mázsás, zsíros, vastag, mocsári, masszív, „Ibikém, egy duplát!”, „hitel alma” - presszó riff!

De tényleg, aki tud ettől jobb presszó riffet, szóljon, mert én nem tudok. Jelen pillanatban ettől tökéletesebb számot sem tudok megnevezni. Picit lenne tehetségem a zenéhez, egész nap otthon ülnék egy szintivel és ilyeneket próbálnék írni. Azért mennyire gazdag az a zenekar, ahol ez csak szimpla albumszám, annyit sem ér meg, hogy kislemez vagy videó legyen.

Bunny Debarge-nak nincs olyan különlegesen jó hanga, nem rossz persze, de nem mondjuk egy Aretha Franklin, vagy mittudomén, de nem is kell, egyszerűen ide annyira illik, nagyon megfog. Amikor az ember meg már azt hiszi, hogy nincs már több a számban, nem lehet tovább fokozni a melodrámát, akkor még bejön 4:04-nél ez az „AHHhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhooooooha come baaaack” rész - attól konkrétan meghalok.

Amikor nem ezt hallgatom, akkor változatosság kedvéért a Stay with Me-t nyomom, szintén a harmadik DeBarge lemezről. Az szerintem egy mesterkurzus számszerkesztésből, szintén elképesztően jó.

És milyen kemény, hogy ez sem volt sem kislemez, sem videó.

ez van, bocsánat, nem lett túl érdekes.


hú, erre biztos sok notesz jön majd, a Miniszterelnök Úr, Orbán Rasi, Anikó, minden van, az ilyen politikai/magánéleti cuccokat szeretik itt a népek - Képes Hét, 1989

hú, erre biztos sok notesz jön majd, a Miniszterelnök Úr, Orbán Rasi, Anikó, minden van, az ilyen politikai/magánéleti cuccokat szeretik itt a népek - Képes Hét, 1989


Awesome people hanging out together - 2.
nemtudomkiezanő, Göme, a Guns ‘n’ Roses énekese, Attis – Budapest, 1992 május

Awesome people hanging out together - 2.

nemtudomkiezanő, Göme, a Guns ‘n’ Roses énekese, Attis – Budapest, 1992 május

Awesome people hanging out together
Kozsó, nőci a 2 Unlimitedből, Tanita, csávókám a 2 Unlimitedből, Csonti - Budapest, 1994 január

Awesome people hanging out together

Kozsó, nőci a 2 Unlimitedből, Tanita, csávókám a 2 Unlimitedből, Csonti - Budapest, 1994 január

Korábban már volt szó a Helllo magazinról, ami, mondjuk ki, minden idők legjobb poplapja volt.

Volt benne egy Volt képetek hozzá című rovat, ahova a rajongók küldhették be rajzaikat a kedvenceikről.

Nem is tudom, melyik a legjobb, lehetetlen választani. Mondjuk Judit Budapestről szerintem eredetileg E.T-t akart rajzolni, amiből valahogy Michael Jackson lett, és végül aláírta, hogy Mester Tamás és így küldte be.

A fantasztikus Új Hírnök hetilap beszámolója a 2004. novemberi DVTK - Nyíregyháza (cigányok – parasztok) labdarúgó mérkőzésről.

címadás level végtelen!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem vagyok biztos benne, hogy megérdemlitek, de tényleg akkora szívem van, hogy egy hentes házat venne rajta, ezért beszkennelek pár kincset az archívumból.

Ez például az egyik kedvenc Képest Sport címlapom, 1987-ből.

Dzurják Csöpi lityós pepszit iszik a miskolci Csöpi presszó előtt!

Dzsudzsák level: mínusz 100, hálistennek!

Kiderül még a cikkből, hogy Csöpi kedvenc étele a pacal, itala a Pepsi Cola és nemcsak azért, mert ősztől ezt a reklámot viseli majd a mezén, hogy szeret az R-GO-tól az Eddáig minden jó zenét játszó együttest, legjobb színésznek pedig Sylvester Stallonét tartja.

Egyértelműen a legmenőbb facebook csoportosulás az Egykori Belvárosi Galcsi, ahova egykori galeri tagok pakolnak fel képeket. Nem nagyon értem a koncepciót, a képek is kicsit így össze-vissza jönnek, de ez mit sem von le az élvezeti értékből. Komolyan, még menőbb fotók vannak, mint a Fortepanon. Nyomon követhetjük a belvárosi galcsi-arcok stílusfejlődését a hippi érától kezdve egészen a Wham-korszakig, és van pár észbontóan helyes pasas is a fotókon! Nekem egyik kedvenc  képem az „1968,hotel INTERCONTINENTAL DIGOZAS”, ahol Tacsika és Gino (Szekfű) épp egy kabrióban digózik!

Időnként becsúszik egy vers is, mint például Kemsi István Régi jampikra emlékezem című költeménye, ebből részleteket közlünk:

„Először a roppant-széles vállak tűntek el,
a boxer, a riasztópisztoly,
azután egy időre
lecsökkent a liliomtiprások,
a partiba-vágások száma.”

 Hol vannak az acélkék-fényes hajszorítók?

mert volt még erő a válltömésekben,
de jött a raglán-divat,
a komformizált, húszas méretű csőgatya.”

De a legjobbak egyértelműen a becenevek. Maki” az Eszék utcából, Sneci, Guggeros, Riasztó, Kidobó, Nagyfás Kacsa, Pacal, Svájci, Kalef, Yeti, Progner Rugó, Krisztus, Nagy Csombe és az öccse, Kis Csombe, Bika, Kis Trifa, Scotty, Doxa, Keselyű, Kis Cső, Vamzer Zsozsó és Zsidó!!! Nekem miért nincsenek ilyen nevű haverjaim?!

Tina Turner: Private Dancer (1984)

Azért az milyen már, hogy a fantasztikus 444 oldal a tegnapi buli ajánlójában elküldte az embereket az UH fesztre, mert „ennél jobb fesztivál nincs a fővárosban, érdemes.” Ehhez képest kurvára a négerbulin volt a fél szerkesztőség, az ajánló írójával egyetemben! Ami valahogy kimaradt az ajánlóból! Vazeg, ezek elküldik a szegény, naiv olvasóikat a gagyi buliba, hogy ők nyugodtan csapathassák a menő partyban, ezt nevezem! :DDDD

Na, mindegy, ebben az 1984-es számban többek között az is királyság, hogy az akkor még menő fizetőeszköznek számító német márkát is említi „Deutschmarks or dollars, American Express will do nicely – thank you. Let me loosen up your collars”

Azért az akkor nagyon benne volt a levegőben, Paul McCartney két évvel korábbi, The Pound is sinking dalában is szóba kerül. „The Mark Is Holding, The Franc Is Fading, The Drachma’s Very Weak
But Everyone’s Still Trading.

akartam még ide valami jó csattanós befejezést, csak nem jut eszembe